10083.htm       CIMSZO:        Áhron                          SZOCIKK:     """Áhron, a zsidó nép első felszentelt papja, majd főpapja, akitől a kohaniták származtak. Á. a Biblia elbeszélése ezerint Mózes és Miriam testvére és Lévi dédunokája volt (Exod. II.). Míg Mózes az egyiptomi királyi udvarban, addig Á. a keleti határon nevelkedett. A Biblia különösen kiemeli szónoki készségét s ezért Mózes őt használta fel közvetítőnek a nép és a fáraó előtt is. A kivonulás és pusztai vándorlás alatt Á. Mózes akaratának végrehajtója volt, de a Biblia nem leplezi, hogy ő is tudott gyarló lenni s midőn a nép aranyborjú után kiáltott, akkor ő sem állott ellen (Exod. 32. 1-6). Midőn Mózes Lévi törzsét papi szolgálatra osztotta be, A.-t ő szentelte fel és iktatta be főpapi méltóságába (u. o. 28—29), mely örökletes volt a zsidóságban annak egész állami önállósága idején (l. Főpap). Felszentelés után már nem Mózes eszköze volt s helyét Józsuának adta át, míg ő maga mint «felkent pap» tevékenykedett s a bibliai elbeszélés szerint Mirjammal tartott, amikor ez Mózes ellen lazított. Viszont az ő nemzetségének kizárólagos papsága ellen unokatestvére, Kórach lázított. Az ezen lázadás elnyomása után elterjedt járványok alkalmával csodákkal gyógyított, a törzsfőkkel együtt kezében egy bottal a holtak és élők közé állott, amíg a pestis el nem múlt. Midőn a bibliai elbeszélés szerint Á. botja másnap kivirágzott, ezt a nép úgy fogta fel, mint Á. és családja papságának igazolását. A tradíció szerint ez a bot szafirból volt s később a Frigyszekrényben őrizték. Az oltár előtti papi szolgálat kizáróan Á.-t és egyenes leszármazottait (kohaniták) illette s a leviták csupán a segédszolgálatot látták el alattuk. Mint Mózes, úgy Á. sem juthatott be Kánaánba, mert az aranyborjú elnézésével bűnt követett el. Halálának színhelyét ezért a Biblia a határmenti Hóreb-hegység csúcsára helyezi, ahová Mózes felvezette s miután főpapi ruháját levetette, azt Á. fiára Eleazárra adta s ebben iktatta be a főpapságba. A Biblia kétszer beszéli el Á. halálát, ú. m. Móz. 4. 22—29 és 33. 38—39, ahol le van írva, hogy a nép harminc napig gyászolta őt; míg a másik adat (Deuter. 10. 6) szerint Mózes maga állítja, hogy Á. Moserában halt meg, ez pedig ugyancsak a Biblia (Num. 33. 31—7) szerint távolabb fekszik a Hóreb-hegységtől. Á. jósága a Bibliából kitűnik s a hagyomány is úgy örökítette meg, mint aki a békét szerette, követte és közvetítette állandóan. Ámde a rabbinikus irodalom igen korán gondoskodott arról, hogy a tipikus pap ne legyen túlértékelve s ezért szellemiekben jóval Mózes alá helyezi, csupán szócső, aki Mózesnek az igazi látnoknak és népvezetőnek akaratát hajtja végre. Az a kifejezés, hogy «Isten szólt Mózeshez és Á.-hoz», a Bibliában mindössze 15-ször fordul elő. Később, midőn a zsidóság a perzsa kultúra hatása alatt a papságot előnyösebb színéről ismerte meg, Á. tekintélye is növekedett, mert új, jobb képzetei keletkeztek a papságról s a Mechilta szerint már Mózes és Á. egyenrangúak s ugyanígy gondolkodik Szirach (l. o.) is (45.6—24). Tanchuma-Midrás szerint A. korábban volt próféta, mint Mózes, de az apokrif Pátriárkák Testamentuma nem ismeri el egyenértékűségét Mózessel, akinek Isten megnyilatkozott. Hillel (l. o.), aki Heródes uralma idején egy civódó főpapságot látott maga körül, Á. jellemét tükörként tartotta azok elé: «Légy Á. tanítványai közül való, szeresd a békét és kövesd a békét; szeresd a többi teremtményeket s vezesd őket közel a törvényhez» (Abót 1. 12). A Szanhedrin-traktátus (6b) és más helyek szintén mint ideális papi jellemet tüntetik fel Á.-t, akit lágyszívűnek, megértőnek, elnézőnek, békeszeretőnek látnak, ellentétben Mózessel, a szigorú világi vezetővel. Ezért az egyszerű nép Á.-t jobban meggyászolta, mint magát Mózest, akinek fennmaradását köszönhette s a Biblia (Num. 20. 29) még külön kiemeli, hogy a nők is megsiratták, míg Mózest csupán «Izráel férfiai» (Deuter. 34. 8). Megnyugvását és panasz nélküli, néma fájdalmát fiai elvesztésekor a Talmud (Zebáchim 115b) és Josephus (Antiquitates III. 8. §. 7), továbbá a Biblia-kommentátorok külön kiemelik, mint példaadást. Halála is a vallásos megnyugvás eszményi visszatükrözése, amint a bibliai leírásból következik. A talmud-kori Széder Ólam Rabba (IX.), a Ros-Hasána-traktátus (2, 3a) és a Josephus (Ant. IV. 4, § 7) egybehangzóan Ab hó 1-re teszik Á. halála napját. Általában véve a rabbinikus iratok a könyörületesség eszményképét látták Á.-ban s a Biblia is (Dent. 38. 8) így örökíti meg. Úgy Á., mint Mózes, az igazságosság és előrelátás embere, Izrael géniuszát és misszióját reprezentálják. Személyük visszatükrözteti azt a morális és vallásos képzetet, amelyet Izrael már a korai időkben megalkotott s magára vállalt. Ehhez képest az első főpap szentélyét idealizálták s a többféle szövegből, mint amilyen a jahvisztikus, elohisztikus, a Jósiáhu korabeli papi szövegből, továbbá az exilium és az azutáni szövegből a papi szöveg lett beiktatva később, úgy, mint az a kanonizált            Bibliában van."""                         Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 83 .cimszó a lexikon 13 . oldalán van.