10063.htm CIMSZO: Adonáj SZOCIKK: """Adonáj, Isten tulajdonneve a tetragrammaton helyettesítésére szolgál; jelentménye: «Uram»; a Biblia e szót még nem használja tulajdonnévkép, csak itt-ott rendes jelentésében Istenre, csak úgy, mint emberre. Isten tulajdonneve a Bibliában JHVH, ennek etimológiája feledésbe ment, bizonyára megvolt a rokon babilóniai nyelvben is (JAÓ alakjában), de Goldziher és más tudósok HJH gyökre vezetik vissza. Ez a szótő létezést jelent s innen van, hogy Mendelssohn óta a zsidók Örökkévalónak fordítják, figyelmen kívül hagyva hagyományos kiejtését, mely Urammal volna fordítandó. A keresztény fordítások már egészen a görög-zsidó fordításig (l. Septuaginta) visszanyúlólag épp a zsidó kiejtéshez híven DV-nak fordítják. Az A. kiejtés régiségére tehát a görög fordítás a klasszikus tanú (ott Kyrios szerepel). Az A. kiejtést a zsidó kegyelet alkalmazta tudatosan a JHVH-ra, nehogy ezt gyakori olvasásban és mindennapi használatban profanizálják. Amikor a középkor elején magánhangzókkal is ellátták a héber szöveget, a JHVH-ra az A. magánhangzókat alkalmazták, hangtanilag megkövetelt változtatással, amennyiben a kezdő J-re nem az a-hangzót, hanem a fél hangzót tették, így állott elő a JHVH szó, melyet nemzsidók Jehová-nak, a tudományban azonban a héber névszóképzés törvényének megfelelően Jahve-nak ejtenek. A JHVH eredeti kiejtését a papok (kóhének) használták oly szövegben, melyet maga a Tóra adott ajkukra, t. i. a kohéni áldásban : Áldjon meg JHVH és őrizzen meg, stb. (Móz. 4. 6, 24), de mivel ennek eléneklése közben a laikus gyülekezet más bibliai mondatok elmondásával kísérte, a szónak eredeti kiejtése nem volt kivehető és így feledésbe ment (Kiddusin) A Jahve név rövidítve sok theophor («Isten» szóval összekötött) névben fordul elő, vagy a végén ja, jáhu alakban pl.: Jirmejahu, Josajáhu, vagy a szó elején Jehó alakjában pl.: Johóram, Johójákim. E nevek vallástörténeti jelentőségűek, amennyiben mutatják, hogy viselőik idejében a JHVH-kultusz állott előtérben, holott más korszakokban az Él (általános sémi istenség) volt az uralkodó (Jechezkél, Eliezer). Volt olyan korszak, mikor Él-t és Jáhut összevotak az Elijahu névben, viszont volt olyan kor is, amikor a neveket váltakozva, hol Él-lel (Samuel), hol Jehoval (Jehonathan) képezték. Látjuk annak példáját is, hogy külföldi király a zsidó vazallus királynak nevét az uralkodó áramlatnak megfelelően megváltoztatta; így Eljákimnak a fáraó Jehojákim nevet adta (II. Kir. 23, 34). Hasonló gondolkodás alapján változtatták meg Meribál nevét Mefibóseszre, amikor a bál-kultusz már iszonyat tárgyává lett a későbbi nemzedékben, a bósesz már csúfneve a bálnak és gyalázatot jelent. Éppúgy Isbál — Isbósesz). A JHVH-t azon esetben, ha kétszeresen fordul elő, az elsőt A.-nak, a másodikat elóhimnak ejti a zsidóság és ez utóbbit ennek megfelelően látja el magánhangzókkal is a szöveghagyomány (maszóra); kivétel csak Móz. II. 34, 6, ahol azonban a kettő között tulajdonképp mondattani megszakítás van.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 63 .cimszó a lexikon 10 . oldalán van.