10063.htm       CIMSZO:        Adonáj                        SZOCIKK:     """Adonáj, Isten tulajdonneve a tetragrammaton helyettesítésére szolgál; jelentménye: «Uram»; a Biblia e szót még nem használja tulajdonnévkép, csak itt-ott rendes jelentésében Istenre, csak úgy, mint emberre. Isten tulajdonneve a Bibliában JHVH, ennek etimológiája feledésbe ment, bizonyára megvolt a rokon babilóniai nyelvben is (JAÓ alakjában), de Goldziher és más tudósok HJH gyökre vezetik vissza.  Ez a szótő létezést jelent  s innen  van,  hogy Mendelssohn  óta a zsidók Örökkévalónak fordítják, figyelmen kívül hagyva hagyományos kiejtését, mely Urammal volna fordítandó. A keresztény fordítások már egészen a görög-zsidó fordításig (l. Septuaginta) visszanyúlólag épp a zsidó kiejtéshez híven DV-nak fordítják. Az A.  kiejtés régiségére tehát a görög fordítás a klasszikus  tanú  (ott Kyrios szerepel). Az A.  kiejtést a zsidó kegyelet alkalmazta  tudatosan a  JHVH-ra,  nehogy ezt gyakori olvasásban és mindennapi használatban profanizálják. Amikor a középkor elején magánhangzókkal is ellátták a héber szöveget, a JHVH-ra az A. magánhangzókat alkalmazták, hangtanilag megkövetelt változtatással, amennyiben a kezdő J-re nem az a-hangzót, hanem a fél hangzót tették, így állott elő a JHVH szó, melyet nemzsidók Jehová-nak, a tudományban azonban a héber névszóképzés törvényének megfelelően Jahve-nak ejtenek. A JHVH eredeti kiejtését a papok (kóhének) használták oly szövegben, melyet maga a Tóra adott ajkukra, t. i. a kohéni áldásban : Áldjon meg JHVH és őrizzen meg, stb. (Móz. 4.  6,  24), de   mivel   ennek   eléneklése   közben a laikus gyülekezet   más bibliai mondatok elmondásával kísérte, a szónak eredeti kiejtése nem volt kivehető és így feledésbe ment (Kiddusin) A Jahve név rövidítve sok theophor («Isten» szóval összekötött) névben fordul elő, vagy a végén ja, jáhu alakban pl.: Jirmejahu, Josajáhu, vagy a szó elején Jehó alakjában pl.: Johóram, Johójákim.   E  nevek vallástörténeti   jelentőségűek, amennyiben mutatják, hogy viselőik  idejében a JHVH-kultusz állott előtérben, holott más korszakokban az Él (általános sémi istenség) volt az uralkodó (Jechezkél,  Eliezer).   Volt olyan  korszak, mikor Él-t és Jáhut összevotak az Elijahu névben, viszont volt olyan kor is, amikor   a neveket váltakozva, hol Él-lel (Samuel), hol Jehoval (Jehonathan) képezték. Látjuk annak példáját is, hogy külföldi király a zsidó vazallus királynak nevét az uralkodó áramlatnak megfelelően megváltoztatta; így Eljákimnak a fáraó Jehojákim nevet adta (II. Kir. 23, 34). Hasonló gondolkodás alapján változtatták meg Meribál nevét Mefibóseszre, amikor a bál-kultusz már iszonyat tárgyává lett a későbbi nemzedékben, a bósesz már csúfneve a bálnak és gyalázatot jelent. Éppúgy Isbál — Isbósesz). A JHVH-t azon esetben, ha kétszeresen fordul elő, az elsőt A.-nak, a másodikat elóhimnak ejti a zsidóság és ez utóbbit ennek megfelelően látja el magánhangzókkal is a szöveghagyomány (maszóra); kivétel csak Móz. II. 34, 6, ahol azonban a kettő között tulajdonképp mondattani megszakítás van."""                            Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 63 .cimszó a lexikon 10 . oldalán van.